Egyházi önkéntesség

Természeti és humanitárius katasztrófák, egyéb válsághelyzetek idején az egyházi segélyszervezetek tevékenységét nagy figyelem és támogatás övezi. Az említett időszakokban ismert közszereplők is részt vesznek az önkéntes segítségnyújtásban és a társadalom szélesebb rétege anyagilag és/vagy ellentételezés nélküli munkavégzésével támogatja az egyházi szervezetek tevékenységét. Azonban a kevésbé válságos időszakokban is nagy társadalmi hasznot generál a valláshoz köthető civil aktivitás, melynek előmozdítására nagyobb figyelmet érdemes szentelni.

Egyházi önkéntesség egykor és most

A jóléti állam modelljét megelőzően számos karitatív tevékenységet az egyházak végeztek, mely a mecénások anyagi támogatásán és a hívek önkéntes munkavégzésén alapult. „A két világháború között az önzetlen és ellenszolgáltatás nélküli munkavégzésre, valamint a szociális ellátórendszer működtetésére továbbra is az egyházak, a magánszemélyek és civil szervezetek dominanciája volt meghatározó. 1945-től az állam egyre több szociális feladatot vállalt fel, ezzel is háttérbe szorítva a magánszemélyek, a polgári karitatív szerveződések és az egyházak ilyen irányú tevékenységét. A szocialista korszak évtizedeiben kizárólag az állam gondoskodhatott a szociális biztonság megteremtéséről”. Habár a rendszerváltást követően új lendületet kapott az önkéntesség, az egyházi és vallási szervezetek részére felajánlott civil aktivitás nem növekedett számottevő módon.

Napjainkban még az önmagukat vallásosnak tartók körében is alacsony az egyházi szervezetek számára kínált önkéntesség (hazánkban 5,6%). Közvéleménykutatási adatok alapján Magyarországon 1990 és 2010 között átlagosan a társadalom 2-5%-a önkénteskedett egyházi vagy vallási szervezet megbízásából. Elmondásuk alapján a személyes motivációk között a vallásos hit, a kötelességtudat, a hátrányos helyzetben levők megsegítése, a helyi közösségek fejlesztése szerepelt. Az egyházi alapú önkéntesség 2016 óta, a középiskolások kötelező közösségi szolgálata révén valamelyest megnövekedett. A Központi Statisztikai Hivatal adatai alapján 2020-ban az összes önkéntes tevékenység 3,8%-a történt egyházi és vallási szervezet javára (csaknem tizenkétezer fő). Miközben az önkéntesek száma egy év alatt, 2021-re 24%-kal emelkedett, addig a vallási szervezeteknél végzett tevékenység stagnált. A statisztikákból az is látszik, hogy a Magyarországon önmagukat vallásosként meghatározók nem aktívabbak a bárminenű önkéntes munkavégzésben a nemvallásosaknál vagy a meggyőződéses ateistáknál. Sőt utóbbiakra nagyobb aktivitás jellemző a szakszervezetekben, a kulturális és tudományos jellegű önkéntes tevékenységekben.

Az egyházi önkéntesség társadalmi haszna

A vallási élet professzionalizálása, az infrastruktúra fejlesztése egyrészt látványos eredményekkel jár, ugyanakkor veszélyeket is hordoz magában. Számos kutatás és a hívők személyes benyomása alapján a kiterjedt infrastrukturális hálózatokkal, az egyházi alkalmazottak számának növekedésével a laikusok kevésbé érzik szükségességét az önkéntes bevonódásnak, a vallási közösség veszít civil, mozgalmi jellegéből. Mindeközben a társadalom célja – és részint elvárása is – az, hogy az egyházak jelentős civil aktivitást mutassanak fel, hiszen abból az egész társadalom szociális tőkét kovácsolhat.

• A vallási közösségek sok esetben maguk is önkéntes társulások, melyek erősítik a társadalmon belüli hálózatosodást.

• A vallási közösségek terjesztik az önkéntességet és az adományozást, ráirányítják a figyelmet a társadalmi szükségekre, lehetőséget biztosítanak tagjaiknak a vallási szervezeten belüli és kívüli szolgálatra.

• A közösségek szocializációs funkciót töltenek be, tudást és képességet biztosítva tagjaiknak a közösségi együttéléshez, ami a hívek társadalmi integrációját is erősítheti.

• Állami és önkormányzati feladatok átvállalásával a vallási közösségek csökkentik a kiadásokat, oktatási és szociális intézményeket tartanak fenn, nemcsak tagjaik számára.

Az egyházi önkéntesség előmozdítása  

Magyarországon a közelmúltban az önkéntesség ügyének népszerűsítését három tematikus év célozta: 2001-ben az ENSZ kezdeményezésére indított Önkéntesek Nemzetközi Éve, 2011-ben az Európai Unió Önkéntesség Európai Éve, 2021-ben pedig a magyar civil szervezetek által kezdeményezett Önkéntesség Magyarországi Éve. A hozzájuk kapcsolódó tematikus programok és népszerűsítő anyagok bizonyosan növelték az önkéntes munka értékének társadalmi érzékelését. 

A kommunikáció mellett a jó helyi gyakorlatok széleskörű átvétele tovább dinamizálja az önkéntes hajlandóságot. Így történt a középiskolások már említett 50 órás közösségi szolgálatával is, mely elsőként egyházi fenntartású gimnáziumok jólműködő gyakorlata volt (Tevékeny Szeretet Iskolája – TESZI), melyet több iskola is átvett, majd az oktatási törvény segítségével országos hatáskörűvé vált. Az önkéntesség pozitív hatásait megtapasztaló középiskolások feltételezhetően tanulmányaik lezárultát követően is nyitottabbak a civil aktivitásra, így a modell fenntarthatónak bizonyul.

Az egyházak is sokat tehetnek az önkéntes aktivitás fokozásáért. A kis közösségekben, helyi plébániákon és gyülekezetekben jelenleg is számos tevékenységet ellenszolgáltatás nélkül végeznek a tagok, akiknek odaadó részvétele nélkül lehetetlenné válna a vallási szolgáltatás biztosítása is. Kiemelt cél az említett személyek lelkesedésének fenntartása a megfelelő megbecsüléssel, az elvégzett feladat hasznának bemutatásával, és akár tárgyi jutalmazással. Rosszul értelmezett alázatnak tartjuk mind az önkéntesek, mind az egyház részéről, ha az evilági elismerést kerülik. A vallási szervezetek országos vezetőinek érdemes akár önkéntességi hőtérképet is készíteni a helyi aktivitások ismeretében, hogy kiemelhessék a példaértékű régiókat és segíthessék az önkéntesekben kevésbé bővelkedő helyi csoportosulásokat. A megbecsülés kultúrájának fejlesztése az újabb önkéntesek megnyerésére is pozitívan hat, hiszen a hívek hasznát és értelmét látják az egyház keretében végzett erőfeszítéseiknek. 

A fentiek fényében a következőket javasoljuk:

1. Az önkéntes alapon végzett egyházi tevékenység megújítását, fokozását.

2. Az egyházakon belül a helyi önkéntesek megbecsülésének fejlesztését.